A Ménesek Díja napján hat kiemelkedő szakember emléke előtt tiszteleg az utókor az emlékversenyekkel. A hazai ügetőtenyésztés történetében meghatározó szerepük volt az 50-es évektől 1990-ig. Nehéz időkben is a szakma szabályai szerint rengeteg munkával fejlesztették az ügetőtenyésztést, volt közülük, aki az országos irányításban vett részt, volt aki helyi szinten irányított és volt, aki a ménesi munkát végezte. Egy közös volt bennük, mindannyian a rájuk bízott anyag folyamatos javítását tűzték ki célul és ezért a lehető legtöbbet tették. A pályán az általuk tenyésztett lovak ellenfelek voltak, ők azonban egymás sikerének is tudtak örülni, szükség esetén pedig komoly segítséget nyújtottak annak, akinek éppen szüksége volt rá. Külön figyelemre méltó, hogy mindegyikük nagyon jól tudott bánni az emberekkel, a beosztottaikat partnerként kezelték, a munkájukhoz igyekeztek optimális körülményeket teremteni. Pályájuk, munkásságuk, a lóhoz való kötödésük, például szolgálhatnak az ifjú generációknak.
Gergely Imre
Gergely Imre 1930-ban született, már a szülői házban felfigyeltek lovak iránti vonzalmára, így a mezőgazdasági pályát választotta. A diploma megszerzése után egy rövid kitérőt leszámítva végig Mezőhegyesen dolgozott. A lótenyésztést 1961 óta irányította törzstenyésztőként 1990-ig - nyugdíjba vonulásáig.
Aktív évei során nehéz feladatokkal kellett szembesülnie, mivel a lótenyésztés folyamatosan háttérbe szorult, vesztett szerepéből. Továbbá a nagyüzem szervezeti strukturája miatti átfedések is sokszor megoldhatatlan nehézségeket okoztak. 1962-ben a furioso-north star és a gidrán fajtát elvitték, csak a nóniuszból maradt néhány egyed köszönhetően az Ő ügyességének is. 1962-ben kettő új feladatot kapott Mezőhegyes - ezeknek Ő volt az irányítója. Az egyik egy sportló fajta kialakítása, a másik pedig a Pusztaberényi Ménes anyagának az átvétele. Az ügető fajtát rövid idő alatt megismerte és megszerette. Fontos feladatának tartotta a kiemelkedő apamének megszerzését, ezért sokat tett. A kancacsaládokat is sikerült megőrizni és fejleszteni, az irányítása alatt a ménes 12 derbynyerőt adott. Az ügetőt tenyésztő ménesek vezetőivel aktív kapcsolatot tartott, folyamatosan tájékoztatták egymást és igyekeztek segíteni. Az ügetőn a ménesi amatőrök versenyeiben is rendszeresen hajtott. Népszerű volt a lovas társadalomban, közvetlen barátságos természetével gyorsan tudott kapcsolatot teremteni bárkivel, ennek köszönhetően sok külföldi ismerőse is volt. Néhány mondatával minden társaságban garantált volt a jó hangulat.
A kilencvenes években és a kétezres évek elején szomorúan látta, hogy az általa és munkatársai által megőrzött és fejlesztett ügető tenyészanyag hogyan fogy napról-napra a lelketlen és felkészületlen hozzáállás eredményeként. 2010 után örült, hogy Mezőhegyes mégis újból beindította az ügetőtenyésztést.
Gergely Imre 2018-ban hunyt el, munkásságával beírta nevét nem csak a mezőhegyesi ménes, hanem a magyar lótenyésztés történetébe is.
Laky Ferenc
Laky Ferenc 1914-ben született Dolhán, mely akkor Magyarországhoz tartozott, jelenleg Ukrajna. A mezőgazdasággal kora ifjúságától elkötelezte magát tekintettel arra, hogy édesapja mezőgazdász volt. Felsőfokú tanulmányait a Keszthelyi Akadémián végezte, a szakmán belül az állattenyésztés volt az, ami kifejezetten érdekelte, az állatokhoz nagyon jó szeme és különösen jó érzéke volt. Munkásságát a szarvasmarha tenyésztés területén kezdte, a tenyésztés irányításával és felügyeletével foglalkozott először Miskolcon, majd a Felvidéken Léván.
Miután Budapestre került 1948-ban a Minisztériumban a Lótenyésztési Főosztályon sikerült elhelyezkednie. A versenylótenyésztéssel ettől az időtől kezdett foglalkozni, az ő generációjának jutott az a feladat, hogy a szinte teljesen megsemmisült tenyésztést újból indítsák be. Pályatársaival néhány év alatt olyan anyagot tudtak összeszedni és olyan körülményeket tudtak teremteni, mely biztosította a kiemelkedő eredményeket, a hazai versenylótenyésztés ismét tényezővé lett a térségben. Laky Ferenc feladata volt a telivér- és az ügetőtenyésztés irányítása. Áldozatos munkájával meghatározó szerepe volt az eredményekben, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, ezek elérése sok esetben nem volt könnyű, mivel némely vezető a lótenyésztésre ferde szemmel nézett. Említsük meg, hogy szorgalma híres volt, folyamatosan a versenylótenyésztés és a lóversenyzés teóriájával és gyakorlatával foglalkozott, a pedigrisztikai tudását is napi szinten bővítette. Munkáját nagyban megkönnyítette, hogy több nyelven beszélt, szlovákul, lengyelül, oroszul, németül jól és még angolul is értett, így az információk gyors megszerzése egyszerű volt számára. Ezen túl a kapcsolatteremtés is könnyen ment, ez magyarázza, hogy miképpen tudott olyan sok jó lovat megszerezni a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, NDK-ból. A kiemelkedő képességű lovak származását alaposan feldolgozta, cikkei folyamatosan jelentek meg a szakmai kiadványokban.
Az 1962-es átszervezés után a ménesek irányítása kikerült a feladatai közül, ettől fogva a méneskönyvi nyilvántartásokat vezette, az ehhez kapcsolódó munkákat irányította. Ugyanakkor nagy tapasztalatára ebben az időben is számítottak, több import behozatalában vett részt, a fiatal kezdő kollégákat mintaszerűen segítette, szinte bármikor lehetett hozzá tanácsért fordulni, a véleményét megkérdezni, illetve adatokat kérni tőle. Mindenkivel szerény volt a nálánál jóval fiatalabbakat is partnerként kezelte. Kiegyensúlyozott, csendes volt, üres szavakat nem használt, amikor mondott valamit annak súlya volt. A nyugállományba vonulása után sem szakadt el a lóversenyzéstől, a Somogysárdi Ménesnek szakmai tanácsokat adott, és a versenyintézőségben is komoly munkát végzett. Mindenki, aki hozzá fordult bölcs, hasznos és megalapozott tanácsokkal látta el.
Nevét a magyar versenylótenyésztés aranykönyvében tartják nyilván, együtt a legnagyobbakkal. Dolgos élete 1992. december 30-án ért véget.
Laufer Imre
Laufer Imre 1929-ben született Babócsán, gyermekkorában megszerette az állatokat, különösen a lovakat. Ifjú korában szülőfalujában belépett az akkor alakult termelőszövetkezetbe, első munkaköre fogatos volt. Néhány év után főiskolát végzett és ezt követően a szövetkezet elnökévé választották.
Néhány ügetőt vásárolt a Somogysárdi Ménesből, így megismerve a fajtát rájött, hogy milyen értelmes, könnyen kezelhető hasznos lovak. Ezzel vette kezdetét Babócsán az ügetőtenyésztés. Tekintettel arra, hogy abban az időben nem volt könnyű ügető kancákat vásárolni, a nagyobb ménesekből kikerülő kancákat vásárolta meg. Felismerte azt a törvényszerűséget, hogy a jó családból származó gyengébb teljesítményű kanca anyakancaként általában jó lovakat ad. A gyakorlat beigazolta a gondolatot. A ménes rövid időn belül méltó versenytársa lett a többi ügető ménesnek, az általa tenyésztett lovak közül 3 nyert Magyar Ügetőderbyt. A legjobb általa tenyésztett ügető az 1988-ban született Rianó 1.14,3 volt. A tenyészanyagot módszeresen fejlesztette, a jó kancaanyagra több kitünő mént hozott az országba. Itt is igyekezett úgy választani, hogy az anyai háttér a lehető legjobb legyen, erre jó példa Adonis Hanover és Foreman Hanover is. Laufer Imre odaadó, áldozatos munkával létrehozott egy eredményes fejlődőképes ménest. Meg kell említeni, hogy vezetése alatt a szövetkezet minden területen elismerésre méltó eredményeket ért el. Nagy kár, hogy a rendszerváltozás után a lóversenyzés megváltozott helyzete és a mezőgazdaság átalakítása - mely nem volt kellően átgondolva - a ménesre katasztrófát hozott. Rövid időn belül megszünt.
Laufer Imre 2001-ben hunyt el, személyében egy nyíltszívü segítőkész embert vesztettünk el, munkássága nyomot hagyott sok szakmabeliben, vannak tanítványai, akik igyekeznek alkalmazni a tőle tanultakat. Neve a magyar ügetőtenyésztés fejlesztői és előrevivői között található a legjobbak között.
Dr. Papp Tibor
Dr. Papp Tibor 1942-ben született, hivatásul a mezőgazdasági mérnöki pályát választotta. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 1974-től dolgozott először termelési igazgatóhelyettesként, majd a Mezőgazdasági Kombinát megbízott vezérigazgatója volt 1992-ig. A II. világháborút követően ő volt az első olyan vezető, aki a lótenyésztést nem megtűrt ágazatként kezelte. A ménes abban az időben három fajtával foglalkozott, ezek közül a sportlónak és az ügetőnek nagy szüksége volt a folyamatos vérfrissítésre, a tenyészanyag megújítására. Kiemelt figyelmet fordított az együttműködésre, gazdag kapcsolatrendszerét sok esetben használta föl a lótenyésztés céljaira.
Az ügető fajtában a nevéhez fűződnek a hetvenes évek végének és a nyolcvanas éveknek az importjai. Aktív szerepet vállalt a fedezőmének beszerzésében, a támogatására sok esetben nagy szükség volt. Így került Mezőhegyesre Prevailing Way, Seismic, Adonis Hanover, Optician és Surefire Lobell. A nemzetközi szinten is kiemelkedő apaméntől Reprise-tól pedig az Ő közbenjárásával sikerült spermát behozni a Szovjetunióból. A kitünő mezőhegyesi anyag az irányítása alatt tovább fejlődött, munkatársait ösztönözte a kancacsaládok fejlesztésére, így a kilencvenes évek elejére egy konszolidált kancaállomány állt rendelkezésre. A még Pusztaberényből jött jó családok folyamatosan adták a kiemelkedő képességű versenylovakat.
Megjegyezzük, hogy 1992 után a Kombinátot, majd később a Ménesbirtokot irányítók sajnálatos módon a lótenyésztés szerepét nem voltak képesek megérteni. Ennek eredményeként a Dr. Papp Tibor által megóvott és fejlesztett anyagot nem megfelelően kezelték. Nagyon nagy kár, hogy az ügetőtenyésztést szinte teljesen elsorvasztották, ugyanakkor örömünkre szolgál, hogy 2010 után újra kezdték.
Dr. Papp Tibor 2010-ben hunyt el, az alatt a viszonylag rövid idő alatt, amig Mezőhegyesen a lótenyésztés irányítása is feladatai közé tartozott, kiemelkedőt alkotott, illetve megteremtette a feltételeket munkatársai számára az új értékek létrehozásához. Neve az ügetőtenyésztés történetének az arany oldalain van. Reméljük, hogy Mezőhegyes a jövőben emlékéhez méltó eredményeket hoz majd létre.
Rádoki József
Rádoki József 1924-ben született, kisgyermekként kapott egy lovat, mellyel szinte együtt nőtt fel. Ez a kezdet meghatározta pályáját, tudatosan készült a lovakkal való munkára, folyamatosan képezte magát, az elmélet terén és a gyakorlatban is. A II. világháború után a bőszénfai csikótelep vezetőjévé nevezték ki. Itt az újjáépítés volt a legfontosabb feladat, de a lovassporttal is komolyan elkötelezte magát. Kitünő díjugrató volt, de akadályversenyekben is indult, megnyerte az Alagi Nagy Akadályversenyt és Pardubicében is lovagolt egy versenyben.
Vezetésével szervezték újjá 1954-ben a Kisbéri Ménest, itt bizonyította rátermettségét és komoly megalapozott ismereteit. A ménest romjaiból építette fel és amit minden tenyésztő szeretne - Ő megvalósította. Nála született a korszak legjobb telivérje Imperiál. A ménesben emellett rendezett keretek közt folyt a gazdálkodás, komoly eredményeket értek el a növénytermesztésben és más állatfajok tenyésztésében is. A magyar lótenyésztés történetében szomorú esemény volt Kisbér újbóli megszüntetése, Rádoki József életében is törést jelentett ez. Egyértelműen ott volt a kiemelkedő eredményeknek az ígérete, ilyen felkészültséggel, ilyen odaadással, ügyszeretettel megalapozottan volt várható a siker. Ekkor került a Somogysárdi Ménes élére, ahol több mint 20 éven keresztül nyugdíjazásáig dolgozott. Itt kerültek az ügetők az életébe, ebben a fajtában is komoly sikereket ért el, irányítása alatt a ménesben 7 olyan ügető született, mely a Magyar Ügetőderbyben diadalmaskodott. Ezek közül a legjobb korának legendás versenylova Api 1.18,8 volt. Api kiemelkedő értékét jelzi, hogy fia Jágó 1.19,3 szintén derbynyerő volt.
Rádoki József 2011-ben hunyt el, személyében a múlt század egyik legsokoldalúbb lótenyésztőjét veszítettük el. Nagy tudású kiemelkedő képességű igényes vezető volt, munkásságával valódi értékeket teremtett az ideálistól messze lévő körülmények között is. Nevét a versenylótenyésztés arany lapjain tartják nyilván.
Török László
Török László 1928-ban született, kora gyermekkorától vonzódott a lovakhoz, már fiatalként komoly tapasztalatokra tett szert. Hivatásul az agrármérnöki pályát választotta. 1953. augusztus 15-én nevezték ki az akkori Rádiházi Ménes élére. Egészen nyugdíjazásáig szolgálta a lótenyésztést. Kitartó munkával építette a ménest, alakította a tenyésztést, teremtett egyre jobb körülményeket.
Aktív munkát végzett a tenyésztés és a sport terén is, a kezdeti években komoly sikereket ért el dijugratóként és amatőrhajtóként is számtalan futamban hajtott. A lovassportok szervezőjeként nagy munkát végzett, a Zala Megyei Lovas szövetség elnöke volt hosszú éveken át. A military szakágban is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megalapozott tenyésztői munkájának két csúcspontját kell kiemelni. Az egyik a pályája elején az akkori idők legjobb lova az 1960-ban született Kabala 1.19,3 volt, a másik pedig az általa kiválasztott Trotting Flame behozatala volt. 1978 őszén a három akkori állami ménes (Mezőhegyes, Rádiháza, Somogysárd) ügető kancák importját szervezte meg Amerikából. A lovak kiválasztására Török László utazott ki, ennek során választotta az amerikai viszonylatban is kiemelkedően jó családból származó Star Flower nevű kancát és annak kétéves lányát Trotting Flame-t. Star Flower sajnos csak egy csikót adott Rádiházán, viszont lánya adta Lady Flame-t a jelenleg egyik legjobb hazai kancacsalád alapítóját. Ezzel az importtal került Mezőhegyesre a nagy értékű anyakanca Tapi Yocum is. Az irányítása alá nem csak a lótenyésztés tartozott, hanem a környező gazdaság is, itt is példaszerű gazdálkodást végzett és kiemelkedő eredményeket ért el. Ki kell emelni, hogy nagy figyelmet fordított az ifjúság nevelésére, számtalan fiatal az Ő irányításával kezdte meg a lóval való ismerkedést.
Török László 2013-ban hunyt el, személyében a XX. század második felének egyik legnagyobb tenyésztőjét vesztettük el. A magyar lótenyésztés dicsőséges oldalain tartják nyilván. Alkotó munkássága eredményeként nagy értéket teremtett, mely az egész magyar lótenyésztés büszkesége, remélhetőleg az általa lerakott alapokon a jövőben is folytatják a magas szintű tenyésztést.