A XIX. századi lóversenyzésünk értékteremtő sikerei a magyar arisztokrácia áldozatvállalása nélkül nem valósulhatott volna meg. Többen voltak, akik sokat tettek az ügyért, de most csak egyről, a reneszánsz életfilozófiát követő, a folytonosan megújuló, az alkotásaiban elmélyedő gróf Esterházy Miklósról, a tatai grófról lesz szó (a címben szereplő jelzőt a XIX. században használták a valamikori korszak ez idejű követőire).
Mozgalmas, a kor szokásaitól eltérő nagyvilági élete 1839. december 5-én Londonban kezdődik. Gyermeki éveit az anyai birtokon, a westfáliai Nordkirchenben élte meg, ami együtt járt a katonás életformára való készülődéssel. De ez nem tartott sokáig, mert hamarosan kialakult benne egy életérzés, a versenylovak szeretete. Mindehhez hozzájárult az apai örökség Tata, amely megadta a lehetőségét elképzeléseinek kibontakoztatására.
Kezdetben a kor divatjának megfelelve, résztvevője volt a falkavadászatoknak, az úgynevezett Torony - versenyeknek, melyeket az angol steeple-chase mintájára kellett teljesíteni, a két pont (két templomtorony) közötti természetes környezetben. Feltűnt a káposztásmegyeri falkavadászatokon, master szerepkörében, ahol a Paszkál Malomnál nyeregbe segítette Erzsébet királynét, aki fekete ruhában, fekete telivér kancája ESMERALDA nyergében artisztikus látványt gerjesztett a méltóságos urak belsejében.
Hivatalosan 1862-ben jelennek meg versenyszínei, a sárga és a kék a Turfon. 1867-ben a Kiegyezés évében Úrlovas Europa Champion 27 győzelemmel. Nem csak a kontinentális Európában, hanem a lóversenyzés hazájában, Angliában is sikeres volt a Turfon. Az angliai Moltonban, a THE OPEN STEEPLE-CHASE-ben 1870 májusában VULCAN nevű lovával verte 8 ellenfelét.
A legtermékenyebb korszaka az 1860-as évek, úgy a tenyésztésben, mint a lósportban maradandó alkotásai a mai napig fellelhetők lóversenyzésünkben. 1868-ban vezető szerepet vállalt az Osztrák Jockey Club létrehozásában, amelynek a kezdeti időszakban elnöke is volt. Az ő versenytechnikai elképzelése valósult meg a 1868-ban kiírt első Österreichische Derby-vel, amelyet kétszer megnyert. Az elsőt 1873-ban nyerte GANACE az angol Longgal a nyergében. Lovát - a leírások szerint - a futam előtt az állatorvos, Dr. Gombos tanácsára megitatta PEGAZUS itallal. E történet is jól igazolja a reneszánsz ember újító szándékát, hiszen különleges főzetekkel ekkor már Angliában is próbálkoztak a telivérek teljesítményének a növelésére. Lehet, hogy ez volt első doping a Monarchia versenyterén? A második kék szalagot 1890-ben ASPIRANT nevű saját tenyésztésű telivérjével nyerte. Mindemellett ugyanezen év május 26-án Bécsben CURE ALL JAN nyergében győzött a Bécsi Torony versenyben, igen erős küzdelemben fejhosszal győzte le a korszak egyik legjobb steeple-chase lovát, TRANSILVANIA-t.
Talán legnagyobb tenyészsikerét a kiváló származású mén, WAISENKNABE ménesbe állításával érte el. A tőle nevelt STRONZIAN nevű ménjével 1884-ban a Hamburgi Derbyt is sikerült megnyernie. A távirat tömören így szólt, a westfaliai nordkircheni otthonában tartózkodó grófhoz. „ STRONZIAN biztosan verte 8 ellenfelét Greaves-szel”. A gróf nyert Skandináv Derbyt is 1882-ben ANEORID-dal. A BUCCANEER apaságú WAISENKNABE másik nagy sikere, hogy három Magyar Ügetőderby nyerőt (Andal, Regedal, Ajándék) is adott. Az első Magyar Ügetőderbyt, a négyéves sárga angol telivér kanca, ANDAL nyerte 1884-ben. A Monarchia legjobb ügető szakemberét, Hutschenreiter Antalt lehozta Tatára és az ő irányításával trenírozták a jobbnál jobb ügető versenylovakat. Mindhárom (1884., 1887., 1889.) Esterházy derby sikernél Hutschenreiter ült a sulkyban.
A következő nagy ívű alkotása az Európa hírű tatai központ életre keltése volt. A valamikori várból megmaradt egy-két bástya környezetében a kor minden igényének megfelelő tréningközpontot hozott létre, valamint egy igen jó hangulatú versenypályát is. A stílusos tribünjét Feszty Árpád tervei szerint építették meg. Ide érkeztek zsokék és trénerek, Webb, Heath, Smart, a Bulfordok, Hawthorne, Harry Milne, Hough, Adams és Hitchek. Lüktető, pezsgő élet költözött Tatára az angol kolónia megjelenésével, akik távol hazájuktól, de angol stílusuknak megfelelően élték mindennapi életüket. A tatai trafikban a gyarmatbirodalom minden áruját megkaphatták, a szivarokat, a whiskyket és a kedvelt pezsgőjüket. Sőt a trafikos még angolul is tudott, mert abban az időben Tatán mindenki angolul beszélt. Ebbe a pezsgő turfi világba érkeztek színészek Bécsből és Berlinből, jó nevű zenészek a bécsi operából és világhírű baletttáncosok Párizsból. Az 1890-es évek kezdetén, az Alagi Tréningközpont megnyitásakor Tata elcsendesedett. Talán az utolsó angol, az öreg tréner Hough volt, aki kitartott második keresete, a ringlispil üzemeltetése mellett, a tatai gyepen.
Talán az erős tempótól, amit magának diktált Esterházy, felemésztette energiáit és igen korán, 58 éves korában elragadta a halál. A Monarchiában csak Count Nicky-nek nevezett Eszterházy Miklóst a család galántai kriptájába temették 1897. május 7-én. Elmondhatjuk, hogy igaz egész életére az a megállapítás, amit fiatal korában írt róla egy angol sportlap „The right man in the right place.”
Száraz György