Az ügetőtenyésztésről 2010-ben

NyomtatáshozNyomtatáshoz

Másodközlés, a cikk eredetije a Lóversenyszezon 2010 című kiadványban jelent meg

Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy írjak az ügetőtenyésztésről. Nagyon jó lenne egyértelmű szakmai kérdéseket bemutatni, arról írni, hogy a tenyésztés különböző kérdései milyen súlyban esnek latba, hogy melyik párosítás tarthat számot érdeklődésre, hogy a konkrét eredmények alapján melyik mén, vagy kancacsalád érdemel kiemelt figyelmet. Sajnos vannak olyan kérdések, melyek megoldása – immár két évtizede - várat magára és ezzel a lóversenyzés normális működését akadályozzák, ennek eredményeként a tenyésztés is nehéz helyzetben van. A tenyésztés ügye a lóversenyzés mindenkori helyzetétől és annak jövőképétől függ.

 
Talán nem árt sokadszorra leírni, hogy a lóversenyzés egy sokszereplős tevékenység, ahol minden résztvevőre - pillérre szükség van. Előtérbe helyezni, vagy mellőzni egyiket sem célszerű, mivel a kényes egyensúly sérül. Ebben az esetben általában a lóversenyzés nagyon rosszul jár, a kár pedig egyúttal olyanoknak, akik egyáltalán nem a lóversenyzésben érdekeltek hasznot hajt.
 
A tevékenység egyik fontos pillére a tenyésztés is. Közismert tény, de talán nem mindenki tudja, hogy a tenyésztés – kifejezetten a nagyállatok tenyésztése - hosszú távú kiszámíthatóságot igényel. A tenyészállatok beállításától az ivadékok (a termék) piacra kerüléséig a legrövidebb idő jó esetben 2 ½ év. A versenyben elindulásig pedig legkevesebb 3 év.
 
A piaci eszközök szintén fontos pillérei a lóversenyzésnek. A fejlett – Magyarországhoz képest – jól működő lóversenyzésű országokban mindenütt szerves részét képezik a lóverseny-iparnak az árverések. Ezek olyan sok információt nyújtanak a trendekről, olyan gyors és egyértelmű képeket nyújtanak, továbbá az ágazat szereplői számára olyan fontos fórumokat biztosítanak, hogy szinte magával a versenyzéssel egyenértékűek. Nem véletlen, hogy komoly árveréseket tartanak kiemelkedő versenyekhez kapcsolódva, erősítve a potenciális érdeklődők igényét.  Az áverések nem elhanyagolható szerepe, hogy biztosítják a tőke áramlását.
 
A piaci mechanizmusok egyik nagyon fontos része a versenyszervező által nyújtott tenyésztési és tulajdonosi prémium. Ez is arra ösztönzi a tenyésztőket, hogy a felnevelt lovaikat értékesítsék, a tulajdonosokat pedig, hogy belföldi lovakat vásároljanak és futassanak. Ezek a prémiumok nemzetközi szinten nagyon jól beváltak.
 
A fentiekben vázolt kiszámíthatóság és a piaci mechanizmusok sajnálatos módon Magyarországon az elmúlt 20 évben nem valósultak meg. Az ágazatban nem alakult ki a jó működéshez szükséges egyensúly, így a tenyésztők döntéseiket nehezen tudják megalapozni. Gyakorlatilag elhivatottságból végzik áldozatos munkájukat és folyamatosan reménykednek egy jobban működő rendszerben. Említést érdemel, hogy a 20 év alatt komoly előrelépés következett be a tenyésztés színvonalában és a futó állomány teljesítményében. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a fenti kiszámíthatatlanság miatt, illetve az állam sorozatos téves döntései eredményeként a rendelkezésre álló tenyészanyag iszonyú károkat szenvedett el. Bizonyára érdekes lenne listába szedni azokat az értékes kancákat (jó kancacsaládból származó, jó teljesítmény), akik nagyon sokáig a pályán futottak, illetve nem is kerültek tenyésztésbe. Az Olvasónak nem kell bemutatni, hogy a versenyló-tenyésztésben a kipróbált családoknak mekkora a szerepük, ez mindenki előtt evidencia.
 
A tenyésztés több részből áll. Az első a komoly alkotó folyamat a tenyészkiválasztás, a párosítás, ezekkel a döntésekkel a tenyésztő meghatározza a jövő egyedeit. A felelősségteljes döntések meghozatalához felkészültség szükséges, illetve naprakész tájékozódás, folyamatos munka a lovak részletes tanulmányozásához, a tapasztalatok és új eredmények megismerése érdekében. A lóval foglalkozó emberek tudják, hogy a legtöbb nagy eredmény mögött a jó adottságok mellett sok munka, tanulás és tapasztalat van.
 
A tenyésztés másik része a lovak tartása, a megszületett utód felnevelése. Az szintén evidencia, hogy a jó körülményekkel látványos eredményeket lehet elérni. A versenyló felnevelése során az elvesztegetett idő, a gyöngébb takarmányozás a körülmények nem megfelelő biztosítása szinte behozhatatlan károkat okoz. A legjobb körülmények között is lesznek gyengébb egyedek, de a szakszerűtlen felnevelés szinte kizárólag ilyen egyedeket eredményez.
 
Egyértelmű, hogy a tenyésztő a befektetéseivel biztosíthatja az ágazat részére azokat az egyedeket, amelyek aztán a versenypályán olyan teljesítményre képesek, amely megfelel a pálya igényeinek, a közönség hajlandó a produkcióra figyelmet fordítani, illetve fogadásaival megteremteni az anyagi alapokat.
 
Ez indokolja, hogy a tenyésztő az általa tenyésztett lovakból olyan bevételekre tegyen szert, amellyel megalapozza a következő évek - évtized fejlődését, genetikai előrelépést. A teljes ágazat szempontjából is egyértelműen fontos, hogy a versenyzésbe olyan egyedek kerüljenek, amelyek kellően fel vannak nevelve, így a lehető legrövidebb idő alatt képesek aktív szereplőkké válni.
 
Röviden az idei ménekről
 
2010-ben a tenyésztés ilyen körülmények között működik. A tenyésztők hitét és bizakodását  jelzi, hogy 23 mén részére kértek nyilvános engedélyt. Ezen kívül egy méntől használható mélyhűtött sperma. A mének közül 14 külföldi és 9 hazai tenyésztésű. A mének teljesítményének átlaga 1.14,5, a hazaiaké 1.15,9, a külföldieké 1.13,7. A saját tulajdonú kancákra érvényes engedélyek száma 5. 
 
A mének listája itt nem kerül megjelentetésre, mivel megtalálható a Turfban illetve olvasható az Interneten.
 
A hazai tenyésztők várják, hogy a lóversenyzés végre fejlődési pályára álljon, ennek eredményeként pedig a tetszhalott állapotából ébredjen fel. Váljon egy működő, sok embert, sok figyelmet vonzó tevékenységgé, amely komoly összegeket forgat meg, sok embernek ad munkát és hatása a vidékfejlesztésben (a vidék megtartó erejének biztosításában) is érvényesül. Bizonyára az ágazat nem válhat rövid idő alatt a nemzetgazdaságban olyan fontossá, mint a fejlett lóverseny-kultúrával rendelkező országokban, de ha a kiszámítható fejlődés elindul, akkor az ágazat szereplői bizonyára mindent megtesznek a folyamatosan javuló eredmények érdekében.
 
Meg kell emlékezni Merengő pej mén 2006 (Belami - Derengő) új abszolút magyar rekordjáról (1.13,6), melyet Vincennes-ben ért el tavaly. Ezúton is gratulálunk a tenyésztő-tulajdonos Bagó Lajos úrnak és a tréner-hajtó Várhidi Róbert úrnak. Ez az eredmény bizakodással tölt el, reméljük, hogy Merengő 2010-ben hasonlóan komoly sikereket ér el.
 
Kótun Károly